Természetszellem vers:    A vers hozzásegít a természet különböző szintjeinek megtapasztalásához, hogy átélhessük az univerzummal való minél teljesebb egységet.

Meditáció a Föld szellemével     Enyhén rázkódik, vonaglik a Föld, mélységéből a nyers őserő kitört… Amint óriásra nőtt száját kitátja, nem tudni lenyeli, vagy kihányja… Értsd, ez csak öntisztító kúra, azért teszi, hogy még bírja újra.   Mint kohóban, ha megolvad a vas, s tetején lebeg a könnyebb salak, úgy úszik a kéreg a forró magon, az életet hordozza a hűlő talajon. E vékony köpeny alkotja léttered, használod, de még nem ismered.   A kéreg a kihűléstől óvja a magot, átölelve testével az izzó anyagot. A belső hőtől egy réteg megtörik, teljes erővel egymásnak ütközik… A rengés, a vulkán pusztít, temet. Egyensúlyt a Föld ezáltal teremt.   A mag adja az éltető, lágy meleget, a testeket megtartó vonzó tömeget, sugárzása von köréd védő erőteret, mely táplál és óv, sosem árt neked. Melegsége nélkül a kozmikus hideg az élőket halottá dermeszti meg.   A kéreg gyűrődései a kopár sziklák, Tűzhányók tárják fel a mélység titkát. A szikla felszíne letörve megkopott, Rücskeibe a szél, víz üledéket hozott. Az évmilliók alatt elbomló sok tetem Az üledékkel vegyülve jó talajt terem.   A temetőben friss sírhant szaga leng, belenézve látom, mi történik oda lent. A sötétség és a csend ringatva átölel, foszló testem egyesül az anyafölddel. Sem fájdalom, se kín; rajtam osztozik az egysejtű, a pondró, ha táplálkozik.   Eggyé válva a Földdel, érzem kínjait: beépítve felszínét lezártad pólusait. Az életenergia cseréjét akadályozod, ha körülveszi testét az elektroszmog. Ha a mágnesháló körben tönkre megy, az életet a Földön már nem védi meg.   Hogyan jöjj rá, hova építheted házad? Szenvedve tanít majd erre az alázat. Ki az áramlatban él, érzi, mit tehet, te csak magad látod, ha egód vezet. Földanyád már oly sokat szenvedett, bánja, hogy megszült, mint gyermeket.   A súlyos katasztrófák csak tünetek, nem gyógyítják már a lázas beteget. Kínja gyarapszik, sorvad bajiban, vagy lesöpri azt, ki dúskál javaiban. Válassz! Ha önzőn megölöd éltetőd, a sivár földgolyó élve lesz temetőd.   Ajándékba kaptad Tőle az életet, köszönet illetné, amiért felnevelt. Halálod után is Ő adja lakhelyed; táplál, frissít, megtart és eltemet. Ha eltávozik lelked, akkor éld csak át: e megvetett sárgolyó a szerető Anyád!